Születésnapi versek: Jagos István Róbert.

Harminchetedik tavasz

Egy nyelv van csak, melyen szólhatok;
Nagymamám becézése minden délután.
S bár tudom, nem beszélek tisztán, hadarok.
Gondolatom nem csak szó-fonák.
Értem a kimondott szavakat,
Szívem mondta tollba nemrég.
Megélem most a harminchetedik tavaszt.
Ha Isten segít, leszek korosabb is ennél.
Hányszor dobtam sutba: Nem kell!
Fiatalság bizony bolondság.
Hányszor kértelek: Vedd el!
Irgalmad, egyfajta alázatosság.
A feje-lágy is összébb megy,
Ahogy nőnek, nyúlnak az évek.
Újszülött, majd karon ülő lett,
Ma már a mellemig ér fel.
A sorsom a jussom – ember legyek,
Mint Bandi az embertelenségben.
Példát, igen, tőle is veszek,
S mindenkitől ki szavát igaznak élte.
Bízom, lesz még időm, s elég tavaszom
Szeretni fiat és nőt
Talán lesz még erőm hogy a szavakon
Innen és túl, karomba zárjam Őt.
Majdan fekszünk réteken
Unokák zsivajai között,
Remélem, még lesz ennyi tavaszom
Mielőtt az égbe költözöm.

szuletesnapi versek

Születésnapi versek és szülinapi versek!