Születésnapi versek: Anonimus

Születésnap...

1.

A barátnőm ötven éves!
Bár e téma kissé kényes,
Azért mégis megpróbálom,
Tán sikerül rímbe vágnom.

Ismerem már ezer éve,
Remélem még nincsen vége.
Kiskorunkban találkoztunk,
És azóta barátkoztunk.

Volt részünk már sok dologban,
Jóban, rosszban, kalandokban.
Az élete könnyű nem volt,
De ajkáról zokszó nem szólt.

Anyját, apját elvesztette,
Ezen magát már túltette.
Ápolta őket, szeretve,
És erős, kemény kezekkel!

Rá mindig, bárki számíthat,
Minden munkára rábírhat.
Rajtam is mindig segített,
Sokszor, bő asztalt terített.

2.

Életét régóta már egymaga éli,
De nincs azért egyedül, nem szokott félni.
A rokon gyerekek biz' mindig szerették,
Nála voltak mindig, mikor csak tehették.

Az én fiaim is sokszor voltak nála,
Hiszen előttük is nyitva volt a háza.
Karácsony nélküle nem lenne karácsony,
Tán azért, mert ő az én régi barátom.

A kutyáit mindig is nagyon szerette,
Kedvencét valaki láb alól eltette.
Megsiratta ám az ebet, bizony nagyon,
Talán jobb lesz, ha e témát inkább hagyom.

Mennyit voltunk és nevettünk együtt, nahát,
Alig is értettük közben egymás szavát!
Olyan is volt már, hogy kirándulni voltunk,
És úgy elfutottunk, ahogyan csak tudtunk.

Sütöttünk szalonnát éjszakai tűznél,
Majd, kifeküdtünk a papagájos ügynél.
Volt két papagájom, nimfa a javából,
Fiú-lány, pár, köztük a szerelem lángolt.

Barátos nőmnek egy kislány madara volt,
Elviszem kicsit hozzá a fiút, így szólt.
Dehogy adom oda, a lány, akkor elhal,
Olyan bánatos lesz, férfihangot, nem hall.

Na milyen irigy vagy hát te kedves "spanom"
De nem vagyok irigy, csak oda nem adom.
Ezen közben Rodrigó, a fiú madár,
Koppant egyet és már padlót fogott, az ám.

Jaj kedves Rodrigó odaadlak téged,
Csak a kis begyedben duzzadjon az élet.
Sírás, rívás, jajszó, mesterséges légzés,
De jó Rodrigó már túlvilágon néz szét.

Hagyjuk kalitkában, hogy ne legyen furcsa,
És a lány papagáj talán majd nem tudja.
De bizony a Rita papagáj reggelre
A Rodrigó mellett örömét meglelte.

Így lett, hogy a hőn szeretett papagáj pár
Már az örök vadászmezőkön együtt jár.
Ha e történést barátnőm emlegeti.
Aki hallja, magát bizony elneveti.

Volt egy kis hörcsöge is ennek a lánynak,
Azért, hogy élettel töltse meg a házat.
De lakásában a mínuszok röpködtek,
És a kis állat hát nem mozdult már többet.

Hidegben e jószág téli álmot alszik,
És mikor elaludt, tán hullának látszik.
Ekkor a gazdája, a sütőbe tette,
Így kis Hörcsi végét elősegítette.

Mert ha a hidegben nyugton hagyta volna.
Akkor most e pár sor jobb dolgokról szólna.
Na hát elég lesz már a sok zűrös eset,
De bizony mivelünk ez tényleg megesett.

Az biztos, hogy mesélhetnék sokat Róla,
Azt szeretném, ha minden csak jóról szólna.
Volt az életében azért rossz is tudom,
De ment mindig bátran előre az úton.

Szeretném, hogy legyen minden, amit kíván,
Ne legyen semmiből, most már nála hiány.
Társa és gyermeke talán most már nem lesz,
De az élet lehet, egyedül is teljes.

Kívánom neki, igaz, teljes lelkemből,
Hogy fogadjon minden percet az Istentől,
Amit még megélhet itt velünk a Földön,
És mikor teheti, hozzánk is átjöjjön.

Nagyon sok boldogság szálljon a fejére,
És kevesebb munka jusson a kezére.
Legyen örömteli élte minden napja,
Barátnőjétől tán jó szívvel fogadja.